Már többször írtunk arról, hogy fontos megélni a pillanatokat. A hétköznapi rohanások, teendők, kötelezettségek mind fontosak, de a pillanatok szépségét csak akkor lehet megélni, mikor megtörténnek.
Van egy kis történetünk, mely erre hívja fel a figyelmet.
Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte: - Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat? - Igen - mondta Huj-haj. - Mit? - Ha éhes vagyok, eszem - ha álmos vagyok, alszom. - Hát nem ezt tesszük mindnyájan? - Nem bizony. - Miért nem? - Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem. - Forrás: Zen történetek
Az emberek nagy része az idejük nagyobbik felét vagy a múltban tölti, a már megtörtént dolgok folyamatos ismételgetésével a fejében, vagy a jövő tervezgetésével. Sőt, a jövőtől való aggodalom tölti ki az elméjét. Elég keveset van a jelen pillanatban.
Te hogy vagy ezzel?
Van, hogy a gyereked miatt aggódsz? Van, hogy a párod, a munkád, stb? Ekkor a jövőben élsz. Van olyan, mikor azon agyalsz, hogy ha ezt mondtam volna, akkor ez meg az történt volna? Szoktál rágódni azon, hogy XY ezt most miért mondta? Ha igen, akkor sajnos a múltban élsz.
De hogyan lehet a mának élni?
Avagy az a helyes, ha azt csinálom, amit akarok? Félreértés az, hogy össze-vissza önző módon azt és akkor teszel, amikor ahhoz kedved van. A MOST megélése teljesen mást jelent. Észlelni, érzékelni, megélni, átélni a történéseket. Észrevenni a pillangó árnyékát egy kávézóban, látni, ahogy rabol a hal a vízben. És ha már annyit beszélünk a mozgás fontosságáról, érezni, mikor, melyik izom húzódik össze, melyik nyúlik, és mit is érzek közben.
Érdekel bennünket a véleményetek. Nektek hogyan sikerül megfogni a pillanatot? Hogyan sikerül átélni a MOST élményét?